Isten az első helyen - a házasságban is

Szeptember 30-án házasodtunk össze, és ezen a napon lettünk elsőáldozók is. Nagy örömmel gondolunk erre a napra, de nagy a hála a szívünkben azért az időért, ahogy eddig eljutottunk.

***

Sosem volt számomra kérdés, hogy mi lesz a hivatásom, mindig úgy éreztem, szeretnék valakinek a szerető társa lenni. Mikor négy éve megismertük egymást Zoltánnal, tudtam, ő az, akivel szeretném leélni az életem. ő lett számomra a legfontosabb. Mégis hamarosan jöttek a mindennapjainkba olyan problémák, amiket ha akartuk sem tudtunk megoldani. Mindkettőnk életében jelen volt Isten, de nem őt helyeztük az első helyre. Azóta rájöttünk, Isten nélkül nem megy, ő került életem középpontjába. Érzékenységemet feladva próbálok Újként Isten elé lépni, és hivatásommal őt minden pillanatban szolgálni.

***

Eleinte nagyon hosszúnak tu"nt a készület az esküvőnkre. Ma már látom, szükség volt erre. Lélekben újulva, a szentségek súlyát megértve és hálával léphettünk az oltár elé. Az első hónapokban nem is igazán az esküvővel foglalkoztunk, hanem egyre jobban beleléptünk az Istennel való egy közösségbe. Ennek értékét a házasság közeledtével éreztük meg igazán. Lelki és anyagi gondjainkkal nem kellett egyedül küszködnünk, testvéreink velünk imádkoztak és készültek, sok feladatot átvállalva segítettek bennünket. Nagy kegyelem volt leendő tanúinkkal együtt imádkozni át az előttünk álló eseményeket.

***

Az esküvő előtti szentgyónás segített abban, hogy mindent, amit életem során magammal hordoztam, letegyek Isten elé. Valóban érezni, hogy bu"neim megbocsáttattak, a sok tehertől megszabadulva könnyu"vé lettem. Ezzel a felszabadult lélekkel vártam újra elsőáldozásom napját. Az utóbbi időben úgy járultam az áldozáskor áldásért, hogy tudtam, hamarosan a legnagyobb ajándékot, a legnagyobb szeretetet vehetem magamba. Kértem a Szentlelket, hogy valóban Istenhordozó lehessek, hogy az áldozásban más számára is isteni táplálékká váljak.

Most bérmálásra készülünk. Nagyon sokat beszélgetünk a szentekről. Igen, példaképeink ők, de amikor az első, szentről szóló könyvet elolvastam volna, elszomorodtam. Hogy is gondolhatom én, mint feleség - majd mint leendő anya -, hogy hasonlóan élhetek, mint ők, hogy követhetem életüket. Isten válaszolt a kérdéseimre. Az első szent, akiről olvastam, Elizabeth Ann Seton, családanya és szent. Hát mégis?!

Z. Zoli és Sz. Krisztina