Emlékeztem,... és értettem!

Adventi lelkigyakorlatunk első elmélkedése különösképpen arról szólt , hogy a Lélek hogyan szólít minket. Ezer oldalról körbejárta, rámutatott arra, hogyan és mikor, miért rontjuk el, miért nem halljuk, értjük szavát. Ahogy mondta, az öröm a lelkemben egyre növekedett. Nem is tudom hogyan egyszerre csak azt éreztem, hogy értem, amit mond. Nem a szavakat értem, hanem a bennük rejlő üzenetet, az Isten szavát. Pillanatok alatt lejátszódott bennem egy villanás az életemből, amint ülök a TV előtt és azt érzem, hogy tulajdonképpen most teregetnem kellene... de ott ragadtam a TV előtt. Vagy egy másik elnyújtott hosszú anyúúú, ami az embernek sokadik hallásra az idegeire szokott menni, és az én türelmetlen "Várj egy kicsit. Mindjárt!"-om, mert a saját dolgom fontosabb volt. Most értettem meg, hogy ezek a Lélek hívó szavai voltak, és nagyon szégyelltem magam. Elhatároztam, hogy aznap este azonnal követem a belső indítást, sőt külön figyelek minden mozdulatomra. Néhány eset napomból:

1. Ágyazás: húsz éve tudom, hogy férjem azt szereti, ha a lepedő a fejünknél van, én fordítva. A mozdulat rutinos, ahogy én szoktam, s akkor bevillan: hiszen most határoztam el! És újra megágyazok - a számomra szokatlan módon.
2. Hegyezés: Sietve nézem a soron következő tolltartót, van-e tompa, kitört hegyű" ceruza. - Máris hegyezem szokott módon hegyezőgéppel. Gondolataim másfelé. Kezem gépiesen teker. Újabb villanás: hiszen Adrienn nem szereti a hosszú-hegyes ceruzákat, csak a rövid-hegyes ceruzákat. Gondolatomat majdnem elkergetem: hiszen akkor elő kell keresnem a kicsi hegyezőt, amivel fáradtságos hegyezni, azt sem tudom, hol van... Mégis megteszem. És elönt a béke és öröm. Ó, Uram, köszönöm, hogy megtettem!
3. Reggeli ima: Jobban kell csinálnom! Felkelek öt órakor! Felkelni felkeltem ugyan, de nem egyedül. Ebben a korai órában nem sikerült egyedül lennem. Most mi lesz? Majdnem kedvemet vesztem. De mégsem. "Kezdd el újra!" - súgja a hang. "A reggeli kelés rossz ötlet volt. Másra hívlak! Maradj mindig velem!"

K. Andrea