EVANGELIZÁCIÓ ÉS KÖZÖSSÉG

Az első misék kis létszámának élménye után élesen merült fel bennünk a kérdés: Hol kezdjük a munkát? - Sokan javasolták, hogy mindenekelőtt "rázzuk fel" a lakótelepet: járjuk végi a lakásokat, kerüljünk minél többekkel kapcsolatba.

Tettünk ilyen kísérleteket is. Első karácsonyunkon a lakótelep minden postaládájába bedobtunk (az első szentmisére való meghívás után, most másodszor) egy híradást alapuló plébániánkról, valamint meghívást a karácsonyi szentmisékre és a pásztorjátékra. De ezek hatására mindössze 1-2 új családdal sikerült kapcsolatot felvennünk. . Úgy éreztük, mindenekelőtt azért kell dolgozunk, hogy ez a most meglevő 1oo egynéhány ember, pontosabban ez a 1o-15 család és ez a 1o-15 fiatal, élő keresztény közösséggé alakuljon. Hiszen ha újak, keresők jönnek hozzánk, csak akkor érzik jól magukat, ha egy testvéri közösség fogadja őket. Meg voltunk győződve, hogy igaz, amit az egyház újabb - evangelizációval foglalkozó - dokumentumai megfogalmaznak: hogy az evangelizáció első lépése, a leghatékonyabb evangelizáció, maga a Krisztusban élő közösség. (EN 13, 57) Igaz továbbá, amit ugyanezek a dokumentumok mondanak, hogy a legfőbb evangelizáló nem a pap, hanem Isten népének egész közössége. Ennek kell tehát felnőnie, megerősödnie a papok vezetésével-szolgálatával. És hittük, amit a szentírás mond: "Arról fogják megismerni, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt." (Jn 13,35).

Minden erőnket arra összpontosítottuk tehát, hogy a meglevő katolikus csoportot krisztusi közösséggé segítsük alakulni.