Az evangélium családjaink életében

Végül az evangélium volt az, amely behatolt családjaink életébe, s a megújulás útjára vezetett több családot.

Amikor lelkigyakorlataink lehetséges témáiról beszélgettünk közösségünk tagjaival, többen megfogalmazták: Ha az evangéliumot sugározó közösség szeretnénk lenni, először azzal kell foglalkoznunk, hogyan újul meg saját családunk élete. Lelkigyakorlataink visszatérő témája lett: a házastársak kapcsolata, a szülők és a gyermekek kapcsolata; beszélgetés- játék-, imádság a családban stb. Sok családról tudok, ahol új kapcsolatok születtek a házastársak között; ahol a gyermekek serdülőkorba lépése óta évek után újra leültek, hogy közösen beszélgessenek magukról, közös ügyeikről; hogy közösen imádkozzanak, együtt játsszanak. Erre a lépésre - sok esetben tudom - nem csupán közösségi fellelkesülés adott indítást, hanem az evangéliummal való szembesülés. A családban is úgy születhetett meg egy új kapcsolat, ha legalább egyik házastárs vagy családtag elhitte, hogy - esetleg évek óta tartó elkedvetlenítő tapasztalatok után - neki egyedül el kell kezdenie megbocsátani, újrakezdeni, vagy csupán a szívét feltárni, beszélgetni, közös imát kezdeményezni.

Hogyan evangelizáljunk egy lakótelepen? Ez volt kiinduló kérdésünk. Néhány évünk tapasztalata azt mondja: igaz, amit erről a szentírásból megsejtettünk; igaz, amit az egyházi útmutatások mondanak. Az evangelizáció leghatékonyabb útja, ha először is az evangéliumi életre törekszünk, és e felé segítjük a ránk bízottakat, (majd) ez által közreműködünk a krisztusi közösség kialakításában. A Jézussal élő közösség a leghatékonyabb evangelizátor a világban.