A közösség építi önmagát

Ahogy az egymás iránti, illetve a közösség iránti felelősség nőtt, egyre másra születtek spontán kezdeményezések egymás segítésére vagy az egymásközti kapcsolatok ápolására.
Ilyen pl. az un. "koma-tál" gyakorlat, amelyet híveink a budapesti Kövi Mária Plébániától tanultak. A szülés után hazatérő kismamák egy lakótelepen nehezebb helyzetben vannak, mint falun. Mert nincs körülöttük a nagycsalád, a szülők, rokonok. Ezen próbál segíteni a közösség: Valaki vállalja, hogy számon tartja a szülésről hazatérőket, s megszervezi számukra a "koma-tálat", azaz hogy 8-1o napon át mindig más család vigyen az újszülött családjának ebédet.
Az egymásközti kapcsolatok ápolására szolgált egy másik kezdeményezés, amely azóta bevett gyakorlattá lett nálunk. Adventben időseink a karitász munkacsoport szervezésében 9 este összejönnek egymásnál, a "Szállást keres a Szentcsalád" népi ájtatosságra. Kisgyermekes nagycsaládok ilyen 9 napos összejárást nem nagyon tudnának megoldani. Azt javasolták tehát, aki akarja, a misén írja fel nevét egy cédulára, s aki kihúzza a nevet, azzal töltsenek együtt legalább egy adventi estét beszélgetésben vagy (és) imádságban. (Újabban elvetett Luca-búzát is visznek egymásnak.)
A lakótelepek GYES-en levő magányos kismamáinak gyakori problémája, hogy nehezen tudnak elmozdulni legfontosabb feladataik intézésére is; - hasonlóan a kisgyermekes szülőknek alig van módjuk, hogy együtt kimozduljanak - , mert nincs a közelben nagyszülő vagy rokon, aki vigyázna a gyermekekre. Sok városi egyházközségben egész gyermekvigyázási rendszer alakul ki, így nálunk is. Van esti gyermekvigyázás, ami lehetővé teszi, hogy a szülők eljöjjenek a felnőttek hittanára. Létrejöttek csoportok, amelyekben a szülők együtt szerveztek óvodát vagy bölcsődét gyermekeiknek. Heti váltással őrzik egymás gyermekeit. Így a gyermekek keresztény környezetben vannak, s a szülők - ha éppen nem ők a soros ovisok - felszabadulnak egyéb feladataik végzésére.