A liturgia építi a közösséget

A zsinat utáni liturgikus rendelkezések szinte kivétel nélkül felhívják a lelkipászto-rok figyelmét, hogy a liturgiát, az egyes szentségek kiszolgáltatását tegyék családiassá, közvetlenné, alakítsanak ki testvéri légkört. - A kapcsolatok, illetve a testvéri-családi légkör kialakításának első helye és lehetősége számunkra is a liturgia volt: a szentmisék, a keresztelések, az egyházi év ünnepélyes liturgiái.

Minden ünnepi szentmise és liturgia előtt egy órával találkozunk (3-4 hetenként visszatérő csoportokban) 1o-15 fiatallal-felnőttel, hogy együtt készítsük fel a liturgiát. Ilyenkor lelkileg is készülünk, valamint szétosztjuk a legfontosabb feladatokat. A feladatok közt nemcsak a felolvasás, a perselyezés szerepelnek, illetve az ének és a ministrálás (amelyet külön csoportok végeznek), hanem pl. a fogadás is. A Közösségi Terem bejáratához mindig odaállnak néhányan, s köszöntik az érkezőket. A mise után mi lelkipásztorok is kimegyünk a terem halljába, s ott szót tudunk váltani, kezet tudunk fogni a hívekkel. - A visszhangok azt mutatták, hogy a lakótelepen gyakran magányosan élő, vagy esetleg néhány hete odaköltözött emberek nagy többsége rendkívüli örömmel fogadta ezt a személyes megszólítást.

S rövidesen a misék után 3o-4o percig ott maradt a misén résztvevők többsége, hogy egymással vagy velünk szót válthassanak. - Mondhatja valaki, könnyű ez ott, ahol csak 1oo-an vannak a misén. Ez igaz. Így a kezdet jóval könnyebb volt. De örömünkre szolgált, hogy ahogy nőtt a misén résztvevők száma, az újak többsége is természetszerűen bekapcsolódott ezekbe a mise utáni találkozásokba. S ma, amikor 6-7oo a rendszeres misére járóink száma, ezek a találkozások hasonlóan folytatódnak, mint amikor 1oo-an voltunk.