Február hónap könyve: a Rómaiakhoz írt levél

A Rómaiakhoz írt levél témája:

a megigazulás

 

Szent Pál missziós útjai során írta leveleinek egy részét. Tesszalonikából Korintusba ment, s innen küldte vissza két levelét a tesszalonikaiakhoz 51-52-ben. Majd több állomás és levél megírása után Rómába készült, s útjának előkészítésére született a Római levél 57-58-ban.

Háttér: Levelét olyanoknak írja, akiket nem ismer, ezért ez kevésbé személyes (kevesebb konkrét tanácsot tartalmaz), mint többi levele, teológiailag viszont a legkidolgozottabb írása.

A megigazulás jelentése = Igazzá válás. IGAZ – maga Isten! – A megigazult, Isten Igazságában részesül. – Fordíthatnánk így is: Meg-krisztusiasodás, krisztusivá válás. Amint a Galatákhoz írt levél írja: „Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” (Gal 2,20) – A fogalom végtelen hálára hív: Bűnös voltomban Jézus megváltott, felemelt.

Szent Pál egyik legizgalmasabb-, teológiailag egyik legmélyebb írása. Jézus evangéliumát, örömhírét foglalja össze olvasói számára. Miben áll ez az evangélium? Hogy Jézus megváltotta a bűnben élő, csődbe jutott világot, az embert, és megigazulttá – jézusivá – tette.

A Szentírással ismerkedÅ‘ számára ez nem egy könnyű „olvasmány”. Megértésében segíthet, hogy mindig újra átgondoljuk az itt vázolt szempontokat. Ha olvasás közben aláhúzzuk azokat az igéket, amelyek érhetÅ‘ek számunkra, rövidesen összeáll elÅ‘ttünk egy-egy fejezet, majd a levél szintézise. Liturgiáinkon a levélbÅ‘l leggyakrabban az 5-8, vagy a 12-14 fejezetekbÅ‘l szoktunk olvasni, mert ezek szólítják meg - kicsiny részleteikben is - legközvetlenebbül lelkünket. Ha elég friss vagy a Szentírás olvasásakor, és képesnek érzed  magad az elgondolkodásra, kezdjed olvasni a levelet az elején. Ha túl fáradt vagy, akkor inkább az 5-8, vagy a 12-14 fejezeteket olvasd! 

Összefoglaló áttekintés; a levél logikai rendje

A levél nagyon logikusan épül fel. A szövegben levő címek, alcímek szerkesztői betoldások. Egyes kiadások címeinek jobban sikerül rámutatniuk a levél logikai szerkezetére:

A levél fő állítása: Jézus tesz bennünket megigazultakká.

Az állítás kifejtése: - Az ember megigazulásra szorul - mert bűnös 1,18-3,20

                        - A megigazulás útja - a hit Jézus Krisztusban 3,21-4,25

                        - A megigazulás gyümölcsei – az isteni élet ajándékai 5,1-8,39

                        - KitérÅ‘: a zsidó nép magatartásáról – a megigazulással való kapcsolatáról 9,1-11,36

A keresztény életre vonatkozó tanácsok, elvek 12,1-15,13

Befejezés – személyes közlések 15,14-16,27

Részletesebb áttekintés

I. rész: Az ember megigazulásra szorul, mert bűnös 1,18-3,20

A levél első verseiben (1,18-2,11) Pál bemutatja a pogányok és a zsidók vallásosságának hiányait, a kor hamis ideológiáit és kiúttalanságát.

Majd ezekkel szemben (a következÅ‘ fejezetekben), megmutatja az utat nekünk, hogy a halálra szánt lét zsákutcájából Jézus megváltása vezet ki. Jézus életét adta a bűnös emberért, és ezáltal részesítette Å‘t egy isteni módon megújult = megigazult életben. E részt olvasva gondoljuk át, hogy Pál egy hozzánk hasonló kor bűneit, istentelenségeit ostorozza. Olvassuk e részt úgy, hogy alkalmazzuk az olvasottakat jelen korunkra majd még inkább úgy, hogy alkalmazzuk Pál kijelentéseit önmagunkra. Itt is meglepÅ‘en erÅ‘s meghívásokat kaphatunk.

E bűnről szóló rész „megoldása” a későbbi felhívás: „Ne uralkodjék testetekben a bűn… adjátok át magatokat Isten szolgálatára” (6,13)

II. rész: A megigazulás útja - a hit Jézus Krisztusban 3,21-4,25

A levél központi kijelentése: „Az ember a törvény tetteitől függetlenül, a hit által igazul meg” (3,28).

Pál szinte fejezetenként visszatérően szembeszáll a zsidó-farizeusi látásmóddal, amely szerint az ember akkor „igazul meg”, ha tetteiben megtartja a zsidó Törvény szabályait. A születő kereszténység számára veszélyesek voltak azok a megtért zsidók, akik változatlanul úgy tekintettek a Törvényre és az abból fakadó rituális tettekre, pl. a körülmetélésre, mint a megigazulás eszközeire. Pálnak számukra különösen is ki kellett fejtenie, hogy az üres formák, tettek, szertartások nem üdvözítenek.

A tett, a teljesítmény hamis öntudata a pogány vallásban is jelen volt és jelen van minden emberben. Pál azt mondja: nem azáltal fogsz üdvözülni, hogy sokat teljesítettél, vagy hogy a vallási szabályokat megtartod, hanem azáltal, hogy lelkiismeretedet követed (vö.2,13-16; 2,25-29), illetve ha hiszel Jézus Krisztusban. - A formalizmus veszélyének mindnyájan ki vagyunk téve: imádkozunk, misére járunk, de vallásosságunk kimerülhet üres tettekben, ha nincs ott gyökerében az élő hit, és nem fakad belőle a szeretet (amelyről Pál a 12-13 fejezetben szól).

E résznek ismét megvan az adott történeti helyzetben való konkrét mondanivalója. De az Igét olvasónak még inkább azt kell felfedeznie, milyen hatalmas felhívást jelent ez ma a számára. – Ha lassan, imádkozva olvasom a sorokat, a korabeli rómaiak keresztényekhez szóló levél elkezd hozzám szólni.

III. A megigazulás gyümölcseiről az 5-8. fejezet szól.

A keresztény hit foglalata ez a néhány fejezet. Isten megváltó szeretetéért való ujjongó hálaadás. Jézusban mindennek értelme van… Isten szeretete kiáradt szívünkbe. Ha a világon „elhatalmasodott a bűn” – amint ezt az első fejezetek bemutatták – Jézusban „túláradt a kegyelem” (5,20).

Ebben a hálaadó gondolatsorban (mintegy a rossznak a bevezetÅ‘ben felvetett problémáját tovább mélyítve) Pál újra felidézi a kételyt: Szeretném tenni a jót, és mégis teszem a rosszat!  „Ki szabadít meg a halálra szánt testtÅ‘l?” – A válasz: Csak Jézus Krisztus. Csak a Belé vetett hit! 7,14-24.

Mennyire életünk központi kérdésére irányítja Pál itt figyelmünket! Hányszor nekilendülünk, ujjongással, és aztán mégis tesszük a rosszat. – A megváltás Isteni nagysága, hogy Jézus tetteinktől függetlenül meghalt értünk. És Benne, és Lelke által mindig újra kezdhetünk: „Ha Krisztus bennetek van, a test ugyan holt a bűn miatt, de a lélek él a megigazulás következtében. Ha pedig bennetek van annak a Lelke, aki föltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus Jézust halottaiból föltámasztotta, életre kelti a ti halandó testeteket is bennetek lakó Lelke által.” (8,11)

IV. rész: A zsidó nép és a megigazulás 9-11.f

Ha az egész levelet sikerült már megszeretned, akkor érdemes ezt a titkokat elemző – mély elgondolkozást és némi háttérismeretet igénylő – részt is elolvasnod.

V. rész: A megigazult élet szabályai: 12,1-15,13 – A levél második része. Szent Pál levonja a következtetést az eddig mondott titkokból.

a) Ha Jézus meghalt értünk, ha kimentett a halálból, ha testének tagjává tett, mit kell nekünk tennünk? „Isten irgalmasságára kérlek tehát titeket, adjátok át testeteket szent, Istennek tetsző áldozatul.” (12,1)

" Isten irgalmasságára kérlek". Pál egész levele Isten megváltó irgalmasságáról szólt. Isten Jézus halála, megváltósa által felemelt bennünket a bűnből! Ilyen irgalmas volt. Legyek én is „irgalmas” embertársaimhoz. Én se pazaroljam el életemet: „adjátok át testeteket szent, Istennek tetsző áldozatul!” (Életemnek – ha Jézusnak adom –, ha kicsi dolgokban is lemondok önzésemről, teljesítem Isten akaratát, ha másoknak örömet szerzek minden percben, megváltó, (=áldozat-szerű) értéke lehet! Másokat menthet meg. Ezzel az örömmel vállaljam, hogy hűséges leszek Jézusnak tett ígéreteimhez (akkor is, ha néha nincs kedvem), a napi szeretet-tettekhez. Életemben Jézus megváltó áldozata működhet.

b) Az egész levél a Törvény üres megtartásával szállt szembe. Most e szavakkal tér vissza e kérdésre: „A törvény tökéletes teljesítése a szeretet” (13,10). – És az üres áldozatokkal szemben: ez az igazi áldozat! Ebben foglaltatik össze a Törvény és a Kereszténység! – Ez a megoldás: Jézussal egyesülten szeretni az embertársakat – áldozattá is válva = áldozatok árán is!

Ökumenikus tudnivalók: Luther Márton és a reformáció tanításában központi helye van e levélnek (a hit, megigazulás, eleve elrendelés témáknak). Hitünk alapvető témái ezek.

A hit és tettek vitáról: A protestantizmus vádja volt, hogy a katolikusok a tettekben hisznek, pl. a szentségek vagy a búcsúk hit nélküli hatékonyságában. (Vö. búcsúcédulák vádja.) A katolikusok nem tanították, hogy „varázslatos” tettek üdvözítenek, hit nélkül; de a népi hitben (a protestantizmus korában) nem volt ismeretlen ez az elképzelés; és néha minket is kísérthet. Hit nélkül sem a szertartások sem a szentségek nem tesznek megigazulttá! (A hit és a tettek viszonyáról vallott felfogás terén történelmi megegyezés jött létre Augsburgban 1999-ben a luteránus és katolikus egyház között.)

Az eleve elrendelés fogalma: Vö. 8,28-30; 9,14-18. Szélsőséges értelmezés szerint egyesek a kárhozatra vannak rendelve (Ma kálvinista körökben is vitatott ez a korábbi állítás.) Katolikus vélemény: Istennek van egy csodálatos „eleve elrendelt” terve rólam, amit eltorzíthatok, vagy beteljesíthetek. Noha még a gonoszság sem tudja meghamisítani Isten terveit (A 9,14-24 kemény fogalmazásának magyarázata a Kiv könyvének szövegösszefüggése, ahonnan ezt Pál idézi.)