János evangéliumával folytatjuk a Biblia-évet

    Márciusban a vasárnapi evangéliumokat (és nagypénteken a passiót) szent János evangéliumából olvassuk, ezért e hónapban - Biblia Évi tervünkben - János evangéliumához szeretnénk közelebb kerülni.

    A Szentírás napi olvasása a Nagyböjt idején legyen szent 40 napunk megújulási elhatározása!

    A Biblia Évében szentírási könyveknek nem annyira a részleteivel, mint inkább egészével (belsÅ‘ dinamikájával, „ívével”, érdekes jellemzÅ‘ivel) szeretnénk megismerkedni. Ezért olvassuk most új módon a Szentírást! Olvasás elÅ‘tt elÅ‘ször elmélkedjük át az itt megadott magyarázatot, majd ennek összefüggésében elmélkedjünk egy-egy részrÅ‘l. Az ilyen módon való olvasás, valamint a vasárnapi szentírási részek és prédikációk segítségével mégis egy eddig (feltehetÅ‘en) nem sejtett, gyönyörű képet fogunk kapni az egyes könyvekrÅ‘l.

 

Szent János

Teológus evangélium – az egyesülés evangéliuma

(Jézus egy az Atyával – mi egyesülhetünk Jézussal!)

 

            A szerzÅ‘: Szent János apostol, akit Jézus különös bizalmával tüntetett ki, majd rá bízta édesanyját. Mária halála után Efezusban működött (itt nevelte a második apostolnemzedék több kiváló egyéniségét, a kor neves íróit, Szmirnai szent Polikárp és Antiochiai sz. Ignác vértanú püspököket, valamint Papiászt).  Majd Domiciánusz császár Patmosz szigetére száműzte, ott részesült látomásokban és írta a Jelenések Könyvét. KésÅ‘bb visszatérhetett Efezusba, ahol az evangéliumot írta és bizonyára a leveleit is.     

            Szent János és a szinoptikusok: A szinoptikusok (Máté, Márk, Lukács) azt igazolják olvasóiknak, hogy Jézus Isten fia, a Megváltó. János akkor írta evangéliumát (100 körül), amikor a többi evangélium már elterjedt. Könyvében Jézus legmélyebb tanításairól, kiemelten az Atyával való egységérÅ‘l szól, ezért nevezik „teológus evangéliumnak”; és mivel sajátosan mély Jézussal egyesülÅ‘ életre hív nevezik „a lelkiség evangéliumának” is.

 Lássuk János evangéliumának néhány jellemzÅ‘jét:

Az evangéliumok mind Jézus életéről, titkáról, a megváltásról írnak. De a hasonlóságok mellett erős különbségek is vannak a szinoptikusok és János evangéliuma között.

      - A szinoptikusok elsÅ‘sorban Jézus Galileai működésérÅ‘l beszélnek, János többnyire Jézus Júdeai működésérÅ‘l, illetve a Jeruzsálemben történtekrÅ‘l szól.

      - A szinoptikusoknál közölt csodák közül csak néhányat idéz fel (vízen járás, kenyérszaporítás), de Jézus más csodájáról csak Å‘ ír (Kána, Lázár feltámasztása, gyógyítás a Beteszda fürdÅ‘ben, a jeruzsálemi vakon született meggyógyítása).

      - Jánost jellemzi, hogy nem egyszerűen leírja a csodákat, Jézus istenségének igazolására (ahogyan a szinoptikusok teszik). Nála a csodák jelek, amelyeknek mondanivalójuk van, melyekhez hosszas tanítást fűz. Pl. a vak visszakapja látását, hogy jelezze: aki hisz, annak megnyílik a szeme. Vagy: a szinoptikusoknál is ismert kenyérszaporítás után János leírja, mit mond Jézus az Élet KenyerérÅ‘l, saját testérÅ‘l. (János evangéliumát ezért hívják a „jelek könyvének” is.)

      - János evangéliumában vannak visszatérÅ‘ jánosi kifejezések. Evangéliumán végigvonulnak pl. az ellentétpárok: világosság-sötétség; élet-halál. - Jézus nála mondja sokszor: „Bizony-bizony mondom nektek”. - János az átéltség hangján szól, s részletekben menÅ‘ apostoli emlékeket is felidéz: pl. hogy hány óra volt akkor (a tizedik óra körül járhatott 1,39; vö. 4,6; 4,52; 19,14), hogy a Beteszda fürdÅ‘nek 5 oszlopcsarnoka volt, vagy hogy 153 nagy halat fogtak ki a csodálatos halfogáskor (21,10). – A kifejezésmódját is meghatározó tartalmi jellemzÅ‘irÅ‘l a következÅ‘kben szólunk.

 

 Az evangélium két nagyobb részre osztható, s ezek további 2-2 részre. Olvasási tervünk beosztását ez könnyűvé tette. A részeket olvasva megismerkedünk az evangélium jellemzÅ‘ tulajdonságaival. Az alábbi olvasási tervben az evangélium egyes részei kiemelten kapcsolódnak az adott részben kifejtett témakörhöz (ilyen a 3. és a 4. rész), míg az alábbi 1. és 2. részhez kapcsolódóan bemutatott jánosi szempontok az egész evangéliumot átjárják.                      

    

             1-11.f.                                                                           12-21.f.          

          Jelek könyve                                                   Az Óra vagy a DicsÅ‘ség könyve

_______1-6.f______ │____7-11.f______   │ ___12-17.f_____ │ ___18-21.f.___

     Az Élet hirdetése           Az Élet elutasítása         Búcsúbeszéd        Szenvedés, feltámadás

 

1. Jézus istenségének evangéliuma - Olvasásra ajánljuk:  Jn 1,1-6,71 (Kezdjük Jn 1,1-18)

 

     A szinoptikusok inkább Jézus emberi-megváltói arcát rajzolják meg, Jánosnál Jézus arcán mindvégig Isten fényessége ragyog. - János evangéliumának központi tanítása, hogy Jézus valóságos Isten: egy az Atyával (ez válasz is a korban felmerülÅ‘ kérdésekre!). Az evangélium célja: „hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és a hit által életetek legyen” (20,31)

     A „prológus” (bevezetÅ‘) valamiképp az egész könyv foglalata: Jézus Isten Fia, az Atya Igéje, aki az Atya keblén nyugszik, de testet ölt s belép az ember világába, a sötétség világába, hogy oda világosságot hozzon (1,1-18).

     János bemutatja Jézusnak az Atyával való kapcsolatát, és ennek helyét a megváltás művében:

     - Az Atya szereti a Fiút (5,2;15,9) megdicsőíti (8,4;12,28), küldi (8,26,29);

     - az Atya mindent átad a Fiúnak (az életet 5,26; ítéletet 5,22; parancsait 15,10; dicsÅ‘ségét 17,22).

     - Aki Jézust látja, látja az Atyát (14,9), szavai, tettei az Atyát nyilatkoztatják ki (9,4); az Atya Lelke vezeti majd el a teljes igazságra övéit (16,13).

     - Jézus átadja a tanítványoknak, amit az Atyától kapott (17,22; 15,10; 20,21). – „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” (20,21).

     Ige: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött”

     Aki szereti Istent, szereti az Ő akaratát!!!  Ezt az embert vezeti a Szentlélek; és Jézus tud benne élni. Ez az ember a világosságban él: átment a halálból az életbe! Én hogyan tehetem meg ma Isten akaratát? Eledelem, örömöm az Ő akarata?

 

2. Jézus „arcvonásai” – és a hit - Olvasandó részek: Jn 7,1-12,50

 

     Az evangélium 1. részében (1-6.f) Jézus fenséggel hirdeti az Életet. Az evangélium e 2. részében szembekerül a tagadással, s egyre „szorul” körülötte ellenségeinek gyűlölete. Ez a 2. rész meghív: hogy amint Jézus feltartóztathatatlanul haladt elÅ‘re Isten titkait hirdetve a növekvÅ‘ sötétségben, úgy haladjunk mi is Jézus bizonyosságával – a világ bárminemű ellenségeskedése ellenére.

     János evangéliumát úgy is jellemezik, mint amelynek célja a Jézus-arc bemutatása. Az Atyával való (imént bemutatott) egysége mellett János markánsan megrajzolja Jézus „arcának” többi, isteni vonásait.

     Az ószövetségben Isten szájából hangzik el a szó: „én vagyok!” Amikor Jánosnál Jézus ismételten ezt a kifejezést használja: ez Istenségének hangsúlyozását jelenti. Én vagyok az élet kenyere (6,35); - a világ világossága (8,12; 9,5); - a jó pásztor (10,11,14); - az ajtó (10,7); - a feltámadás és az élet (11,25); - az út, az igazság és az élet (14,6); - az igazi szÅ‘lÅ‘tÅ‘ (15,1).

     De amíg az Ószövetségben az „én vagyok” kifejezés inkább Isten fenségét emeli ki, itt minden esetben Istennek az emberhez lehajló szeretetét. János továbbá minden alkalommal azt is hangsúlyozza, hogy aki hittel válaszol Isten hozzá lehajló Fiának, azt Ő felemeli, sÅ‘t egyesíti önmagával:

    Ã¢â‚¬Å¾Ãƒâ€°n vagyok az élet kenyere, aki e kenyérbÅ‘l eszik örökké él…” - „Én vagyok a feltámadás és az élet; aki belém vetett hittel él, nem hal meg sohasem.” - „Én vagyok a szÅ‘lÅ‘tÅ‘, aki bennem marad és én Å‘benne, az bÅ‘ termést hoz.”

 

     A hit a válasz Jézus kinyilatkoztatására. - Az evangéliumot azért írták, „hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és a hit által életetek legyen” (20,31).  A hit egyesít Istennel: „aki hisz, annak örök élete van, az átment a halálból az életbe” (5, 24), aki nem hisz, azt már elérte az ítélet (3,36).

     János a hitrÅ‘l annak isteni dimenziója szempontjából ír. Pálnál a hivÅ‘, megigazult ember magában hordja az emberi gyengeséget (vö. Rom 7, 14-24). János inkább a hit ideáljáról ír: a hitrÅ‘l, mely a Jézussal való gyÅ‘ztes egyesülésre visz el. Aki hisz, az „bennem marad”. – A két látásmód összefügg és kiegészíti egymást: saját életünkben tapasztaljuk! 

     Ige: „Én vagyok a világ világossága; aki engem követ nem jár sötétben, hanem övé az élet világossága.” (8,12;9,5) – A hit által Isten életében, világosságában részesülök. Küldetésem, hogy Jézus Világosságát hordozzam. És ha magamat is a sötétben érzem? Annál inkább adjam át magam a hittel a Világosságnak. Minél nagyobb a sötét, annál inkább igaz: aki hisz, és aki ebbÅ‘l fakadóan „szeret, annak kinyilatkoztatom magam” (14,21).

 

 3. A szeretet Istennel egyesít – a szeretet-egység Őt jeleníti meg. - Olvasásra:  Jn 13,1-17,26

 

     Az evangélium e 3. részét témája miatt március 4. - húsvét utáni - hetére ajánljuk olvasásra.

     Jézus búcsúbeszéde az evangélium talán legizzóbb része. Különösen megjelenik itt János evangéliumának (és leveleinek) legsajátosabb tanítása: aki hisz, az Jézusban él, és Jézus él Å‘benne. (Bár e tanítás az egész Újszövetségnek is központi tanítása, pl. Gal 2,20.)

     A szeretetnek központi szerepe van a többi szentírási könyvekben is (vö. Rom13,8-10). De Jánosnál található a szeretet teológiájának legteljesebb kifejtése. a) A hit a Szentírás más könyvei szerint is „a szeretetben tevékeny” (Gal 5,6; Mt 25,40). Jánosnál ez is sajátos egyértelműséggel jelenik meg: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!” Adjátok életeteket egymásért! (Jn 15,12)

     b) Annak megfogalmazása, hogy a szeretet az útja a Jézussal való egyesülésnek, csak Jánosnál található meg: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja, hozzá megyünk és benne fogunk lakni” (14,23). „Aki szeret… annak kinyilatkoztatom magam” (14,21; vö. 1Jn 4,16)

     c) A Szeretet nemcsak egyesít Istennel, hanem meg is jeleníti Őt köztünk, és láthatóvá teszi a világ számára. „Legyenek egyek, amint te Atyám bennem és én tebenned, úgy legyenek Å‘k is egyek mibennünk. És ebbÅ‘l elhiggye a világ, hogy te küldtél engem”(17,21).

     Ige: „Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Arról ismerje meg a világ, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (13,34).

 

 4. Tevékenység – vagy szenvedés? - Olvasásra ajánlott részek: Jn 18,1-21,25

 

     Mivel március 3. hete Nagyhét, e héten az evangéliumnak Jézus szenvedésérÅ‘l szóló 4. részét ajánljuk olvasni. Nagypénteken úgyis zent János evangéliumából olvassuk Jézus szenvedésének történetét.

     János evangéliumának elsÅ‘ fele Jézus működésérÅ‘l szól, második fele (egy hatalmas rész 13-21.f.) az utolsó vacsoráról, a szenvedésre való készületrÅ‘l, haláláról, feltámadásáról, és az azt követÅ‘ jelenésekrÅ‘l. Az evangélium szerkezete (lásd fenti vázlat!) is rámutat tehát, hogy a megváltás műve, illetve a hit hirdetése, amely Jézus tevékeny életében nem tudott diadalra jutni, szenvedése, halála és feltámadása által gyÅ‘zött. Jézus egész életében az „Ő Órájára” (12,28), a keresztáldozatra készült.

     Jézus szenvedéstörténete a négy evangéliumban nagyon hasonló. De a jánosi szenvedéstörténet egyedülálló módon, kiemeli, hogy Jézus itt is Isten Fiaként cselekszik. (Figyeld meg, hol találsz ezt kifejezÅ‘ igéket! Pl. Csak János beszél a „varratlan köntösrÅ‘l” is (19,23), amely utalás a fÅ‘papok köntösére, stb.)

     Ige: „Ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal el, egyedül marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (12,24; vö. 32). – Mindabban, ami nehéz, fáj, nézz fel a Feltámadott Jézusra, majd tégy valamit iránta való szeretetbÅ‘l. Vállald e héten Jézussal egyesült szeretettel mindazt, ami fáj. Így hozhatsz „termést” Benne, Általa. 

 Feri atya