Tisztaság az együttjárás alatt - tapasztalatok ÚJ!

Feri atya: Plébániánkon néhány éve létrehoztuk az „együttjáróknak” csoportját. Jelenleg 5 pár vesz részt benne. Havonta találkozunk, beszélgetünk az együttjárásról – a házasságra való készülésről; miként tudja egy fiú és egy lány egymást megismerni, hogyan tudnak egymással kommunikálni személyiségük, lelkük legmélyéről. Meghívunk fiatal házaspárokat, hogy számoljanak be, ők hogyan készültek tisztán a házasságra, milyen nehézségeik voltak, mi segített ezeken túllépni, és ez milyen gyümölcsöket hozott. Illetve, hogy hogyan hatja át életüket a hit, mit jelent keresztény módon házasságban élni.

 Enci-Géza

Géza: Géza vagyok. Agrármérnök. Én is káposztásmegyeri vagyok és ott jártam ifi hittanra. Amikor hittanunkon beszélgettünk a házasságra való felkészülésről rám legjobban a nálunk néhány évvel idősebb fiatal párok tanúságtétele hatott. Hogy ők tudtak tisztán készülni…; és hogy ennyire meg vannak győződve ennek hasznosságáról. Felmerült ugyan bennem a kérdés: nekik sikerült, de vajon nekem fog-e? – De többen ők is elmondták küzdelmeiket, amibe ez került. Akkor nekem is fog sikerülni. – Egyetemen viszont láttam sok társamat, akik másként készültek, és rövidesen sokuknak tönkrement a kapcsolata. Míg a plébániánkon tisztán készülő párok mind láthatóan szépen élnek. Beláttam, hogy nem érdemes máshogy készülni. Mert a többi utak nem működnek, vagy nem biztosak.

 Enci: EnikÅ‘ vagyok. Kertészmérnök, jelenleg evangélikus katekéta hallgató. Gézával járunk az együttjárók csoportjába. Én egy evangélikus gyülekezetbe járok, ahol a fiatalok között nincs egységes álláspont a házasságra készülés módjáról. Nemrég egy lány, amikor hallotta, hogyan éljük kapcsolatunkat, megkérdezte: Ez benne van a Bibliában? Nem tudtam válaszolni neki. Én a hitem és néhány olvasmány által jutottam el a tisztaság vágyára. Meglepetés és öröm volt, hogy Káposztásmegyeren olyan fiatalok közé kerültem, akik tisztán akarják élni kapcsolataikat.

Anna-Péter 

Anna: Anna vagyok. Egy hete, húsvétkor keresztelkedtem, döntöttem végleg a kereszténység a hit mellett 3 éves katekumenátus után.  MielÅ‘tt a káposztásmegyeri közösségbe kerültem, azt éreztem, hogy a világ nyomást gyakorol rám: Te nem jársz valakivel? Itt vagy 20 egynéhány évesen, és még nem feküdtél le? És akkor beleugrottam kapcsolatokba, csak hogy legyen már fiúm. Két hónapig tartott mindegyik.

Amikor a katekumen hittanra kerültem, valamiképp megtaláltam az élet értelmét – és a tisztaság értelmét is. Feri atya személyesen is beszélget az együttjárókkal az őket érintő témákról. Azt is tanácsolta, mivel nem élünk együtt testileg, szükségünk van egy közös lelki élményre. Legyen az a közös élményünk, hogy törekedjünk szeretetet vinni környezetünkbe. Katekumen hittanunkon mindig kaptunk egy házi feladatot, hogy éljük meg. Pl. „Amit akarnak, hogy nektek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek nekik.” Ezeket a feladatokat megosztottam Péterrel, hogy éljük együtt azokat.

Péter: Cserkész voltam, és ott a tisztaságra vezettek bennünket, ezért ez nem állt távol tőlem. De Anna hite, és hívása, hogy éljük kapcsolatunkat tisztán új erőt adott … Anna hívott, hogy éljük együtt az embertársaink iránti szeretetet. - Egy alkalommal zavart, hogy egy megrendelő a munka közben a hátam mögött állt, és nézett. Legszívesebben kihajítottam volna az ablakon. De Anna hívásának megfelelően sikerült szeretettel szólnom hozzá. Azóta többször megbeszéljük egymással, hogyan sikerül Istennek vagy az embereknek szeretetében élnünk. Ez tartalmat ad kapcsolatunknak…

Később elkerültem én is Annával Káposztásmegyerre – az együttjárók-csoportjába. Meglepetés volt, hogy találkoztam egy közösséggel, ahol sokan tisztán élik kapcsolataikat, illetve tisztán készülnek a házasságra.