Május hónap könyve: 1. Korintusi levél

 Májusra, Biblia évünk tervében a Korintusiakhoz írt 1. levelet választottuk elmélkedÅ‘ olvasmánynak. E levélben is életünknek alapkérdéseivel találkozunk: a szeretet, az egység, a kereszt, az egyház titkával. Telve van gondolatokkal amelyek „egy az egyben” nekünk szólnak.

  

 

 

A Korintusiakhoz írt 1. levél

Egység

  

Háttér: Szent Pál 50-51-ben járt Korintusban, ebben az 500.000 lakosú városban. Tesszalonikából érkezett ide. Másfél évig tartózkodott itt. Aquila és Priscilla sátorszövő műhelyében mesteremberként dolgozott (Csel 18,2), majd Silvanus és Timóteus megérkezése után teljesen az evangélium hirdetésének szentelte magát. A közösség nagyrészt alacsonyrangú pogány görögökből jött létre, de voltak közöttük gazdagabbak és zsidók is (1K 1,26-29; 1,22; 10,32). Pál távozása után feszültségek támadtak zsidók és görögök, rabszolgák és szabadok, férfiak és nők, gazdagok és szegények közt (1K 12,13; 7,21; 12,13). Több levelet írt nekik (leveleinek utalásai szerint talán ötöt - 1K 5,9; 2K 2,3;7,8; 10,1.10). Az 1. levél 56 táján keletkezett. Hivatkozik rá írásában Római sz. Kelemen (+97) és sz. Polykárp (+155).

 

Szent Pál leveleinek nagyobbik része nem egységes teológiai tanulmány, hanem valódi levél, amely egy-egy közösség esedékes kérdéseire ad választ.

 

Központi témája: az Egyház egysége. Pál e levelét többen csupán a felmerülő kérdésre adott válaszok „halmazának” tekintik. Figyeljük meg ezzel szemben: milyen sokoldalúan megvilágítja Pál a levélben az egység teológiáját! Miközben egy-egy részkérdésre válaszol, azokat is felhasználja, hogy az egység titkáról, az egység építésének keresztény „módszereiről” szóljon. - E megfogalmazások még nagyobb súlyt kapnak, ha tudjuk, hogy az Apostol az egyenetlenség közepette írja gondolatait:

 

A levél bemutatja az egyház emberi (bűnös) arcát: a szakadásokat, pártoskodásokat, szent Pál elleni támadásokat (vö. hasonlóan a 2Kor). Az apostol szembenéz ezzel a sebzett arccal (amely mindig egyik jellemzője marad az emberekből álló egyháznak), és rámutat, hogy mindezek közepette az egyház Krisztus misztikus teste (1K 12). A Test törvénye a szeretet és az EGYSÉG (1K 3-4; 13; 14,33; 16,14); alapja-gyökere pedig: Krisztus keresztje (1K 1,18-2,16).

  

1. hétre javasolt rész: 1.-3.f.

1, 18- 2,2 A levél első nagy gondolatköre 1,18-26 Krisztus keresztjéről szól: „A zsidók csodákat követelnek, a görögök bölcsességet keresnek (e vélemények állnak a szakadások mögött is), mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük.” Benne jön létre az egység. Pál elmondja saját élete törvényét, amely által volt ő is képes egész életén át építeni az egyházi közösséget, a szeretet-egységet. Ez lesz heti igénk: „Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.” (2,2)

Miért rögtön a levél elején beszél Pál a kereszt titkáról , ennek az egyenetlenkedő közösségnek? A kölcsönös szeretet, illetve az egység feltétele, (és az egyház) „kulcsa”: kapcsolatunk a keresztreszögezett, megváltó Jézussal. – Azóta is, közöttünk is csak úgy valósulhat meg az egység, ha a Kereszreszögezett Jézus szívén-szemén „át” nézünk embertársainkra. Ő meghalt azért a másik emberért is, akire most haragszom, akit elítélek. Jézus arra hív minket: „Ne ítélj!” „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!”

2-3 f.: Az igazi, a Lélektől származó Bölcsesség: a kereszt, a szeretet bölcsessége. Ez szemben áll a vitát kiváltó emberi okoskodásokkal. A testi ember vitatkozik, a Kereszt titka és a Lélek eggyé tesz (2,6-16; 3,18-23). – Aki közületek bölcs akar lenni, váljék kicsivé, oktalanná (alázatossá a másikkal szemben) – így válhat bölccsé (3,18).

 

2. hétre javasolt rész 4,1-7,40  

Heti ige: „Viseljétek el inkább az igazságtalanságot!” (6,7)

4. f. Az egység építésének szempontjából szól a levél az apostoli küldetésről, és a „hierarchikus” papi, egyházi, vezetői-szolgálatokról, amelyek az egység biztosítékai. Pál sem a maga nevében hirdeti Jézust, hanem mint „Isten titkainak megbízottja” (4,1), s kéri, így kövessék őt, „építsék az egységet” vele (4,14-16). A levél végén figyelmeztet, hogy kövessék Sztefánászt is, akit Pál a közösség egyik vezetőjévé tett (16,15-16). - A 4,10-13-ban visszhangozik a 2,22-24. (Olvasd el együtt a két részt!). A világ okosságot, erőt, megbecsültséget kíván, az apostolok viszont Jézus keresztjének „bölcsességét” követik: gyengeségben, oktalanságban, ellenségszeretetben, alázatban.

5-7. f. Válasz felmerülő kérdésekre

5.f. fontos tanítása: a közösség tagjai nem mutathatnak rossz példát egymásnak. A nyilvános bűnöst, ha nem hallgat az intésre el kell távolítani a közösségbÅ‘l (5,11; vö. Mt 18,17). A paráznaság témája visszatér a 6,12-20-ban: Kerüljétek a paráznaságot… Nem tudjátok,  hogy Testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma? (vö. 3,16-17)

6,1-11 Kitérő egy keresztények közötti pereskedésről. A keresztény magatartást, és az egység fenntartását jellemzik e szavak: „Már az is hiba, hogy pörös ügyeitek vannak.” Igazságotok feltétlen keresése helyett, „viseljétek el inkább az igazságtalanságot!” (6,7), de nem törjön meg a szeretet!

7.f. A keresztény házasságról, szüzességről; élethelyzetünk elfogadásáról (7,17-24). - A szüzesség ideáljáról itt ír a Szentírás legegyértelműbben: „A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré, hogyan járjon az Úr kedvében. A nős azonban világi dolgokkal törődik.” (7,32-33) – A nőtlenség azonban eszmény, nem parancs (7,7), a Lélek ajándéka: a Végső Idők közelségének, Isten közelségének jele. (Pál másutt int a tévtanítóktól, akik a házasságot értéktelennek tartják. 1Tim 4,3; vö. 1K 7,28.37).

  

3. hétre javasolt rész 8,1-11,16

Heti ige: „Gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket…” (9,22)

8.f. -10. fej. Egy konkrét kérdés: ehet-e a keresztény a pogány áldozatokon bemutatott álatok húsából? - A válasz: meg lehet enni az ilyen húst; de ha zavarja a szeretet-egységet, ha az aggályosokat megbotránkoztatja, ne egyétek meg! Az egymás iránti szereteté az elsőség! (8,1-13; vö. 10,23-33)

E téma ismét alkalmat ad sz. Pálnak, hogy beszéljen a levél fÅ‘ témájáról, az egységrÅ‘l, az eggyé válás törvényérÅ‘l. Én is szabad ember vagyok – mondja. De „bár mindenkitÅ‘l független voltam, mindenkinek szolgájává lettem. A zsidók közt zsidóvá lettem, hogy megnyerjem a zsidókat… Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek.”(9,19-23).”  - „Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak az, hogy üdvözüljenek” ((10,33).

A másért önmagát elveszíteni tudó szeretet teremti meg az EGYSÉGET. Pál is elveszíti magát szeretetből: eggyé válik környezetével (Krisztus Keresztjének erejében), és e magatartásával közvetíti Isten szeretetét: ezzel a jézusi szeretettel vezeti a lelkeket Jézushoz!

11, 1-16. A levél sok megfogalmazása a korabeli viszonyok ismeretében válik érthetővé. Szent Pál általában nem száll vitába a helyi szokásokkal (úgyis elég sokat kell vitatkoznia fontosabb kérdéseken). Valamiképpen ebben is eggyé válik a korral. Gyakran egyszerűen felidézi a kor szemléletét, szokásait, majd megvilágítja a keresztény magatartást vagy felfogást: - A korabeli fogalmak érintetlenül hagyásával beszél a nők egyházban levő helyéről. Először átveszi a korabeli felfogást, majd hozzáfűzi: „igaz ugyan, hogy sem a férfi nincs asszony nélkül, sem az asszony férfi nélkül. Amint az asszony férfiből lett, úgy a férfi asszonytól születik, és minden Istentől van (11,2-16). (Még nyilvánvalóbban fogalmazza meg az asszony egyenlőségét az Ef 5,221-33, bár ismét alkalmazza a kor szemléletét is.)

11,17-34  Ez az elsÅ‘ leírt beszámoló az Eukarisztia alapításáról 1K 11,23k. (Ezt idézzük a szentmisében.) A témához kapcsolódik, a 10,17: ahol az Eukarisztia, mint az egység kenyere jelenik meg („sokan egy kenyér, egy test vagyunk”).

Elgondolkoztató: Pálnak már az első keresztényeket is intenie kell: az Eukarisztia csak akkor tud hatni, ha szeretet-egység van közöttük (11,27-30). – Mire hív ez engem?!

 

4. hétre olvasásra javasolt rész 12,1-16,23

 

12. f. Az egység, az egyház titka: „Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai” (12). Krisztus testében minden tag egyenlő. És minden tagnak egyenlő értékű a szerepe és küldetése.

Heti igénk: „A lelki adományokat ki-ki azért kapta, hogy használjon vele” (12,7)

Mindnyájan kaptunk ajándékokat. Mindnyájan Krisztus testének építői lehetünk ajándékunkkal. Gondoljam át, hogy senkinél nem vagyok kisebb – hiszen Krisztus testének tagja vagyok, a Szentlélek temploma. A Testnek ezt a feladatát, amely az enyém, csak én tölthetem be. Isten így akart teljesnek: Ő határozta meg mindenegyes tag feladatát a testben. – Aki a szeretet törvényeit éli, az járja a legtökéletesebb utat (12,31; 13.). – Naponta legalább egyszer ajándékozzak úgy, ahogy én tudok ajándékozni – Jézus szeretetét adni.

13. f. E test egységének legfőbb szabályait fogalmazza meg a „Szeretet-himnusz”. Minden mondata elmélkedés lehet egy-egy napra (vagy egy életre).

14. f. Csak egységben van helye a karizmatikus adományoknak pl. a prófétálásnak, nyelveken szólásnak. – Radikális figyelmeztetés ez: Lehetnek rendkívüli tehetségeim, sőt Istentől kapott ajándékaim (napjainkban különösen a karizmatikus mozgalmakban fedezik fel ezeket újra!). De a legnagyobb adományok is képesek zűrzavart okozni, ha nem az egység, a kölcsönös szeretet a legfőbb törvény.

15. f. Az 1K fontos tanítást ad a feltámadásról, ezen belül a test feltámadásáról. „Ha Krisztus fel nem támadt, hiábavaló a mi hitünk.” Vele együtt a mi testünk is feltámad. – E téma különállónak látszik a levél egészétől (bár a pogány világban fontos volt, mert tagadták a feltámadást). De Pál itt is visszautal az egyenetlenségre. Az első fejezetekben kimondta, hogy a „testies”, földhözragadt magatartás okozza a szakadásokat (2,14; 3,3). Most visszautal erre: „Test és vér nem örökölheti Isten országát” (15,50). S ha az első fejezetben Krisztus keresztjéről szólt – a levelet a feltámadással zárja.

16. f. Búcsúszavak, utolsó intelmek. Még utoljára is megismétli: „Minden dolgotokat szeretetben intézzétek!” (16,15)

 

Csatolmány	Méret
1Kor_BibliaEv.doc	55.5 KB