Interjú Béla atyával

Interjú Béla atyával

Kedves, Béla atya, egy éve vagy köztünk, hogy érzed magad Káposztásmegyeren? Azt mondhatom, hogy megszoktam Káposztásmegyert, sőt jól érzem magam itt és elég gyorsan eltelt ez a több mint egy év. Sok új emberrel ismerkedtem meg és köszönöm a vendégszereteteteket, a sok vasárnapi ebédet és egyéb közösségi alkalmakat, amit velem megosztottatok. Egy egyszerű példával szeretném ezt kifejezni. Idén a nyári táborok és lelkigyakorlatok egészen mások voltak. Tavaly éppen csak belecsöppentem ezekbe, most viszont úgy érzem teljesen tudatosan vettem részt ezeken. Alakult a közösséggel való kapcsolatom, kölcsönösen jobban ismerjük egymást. Lehet, hogy csak nekem ilyen fontos szempont a kultúra, de jó volt a könyvtárban is együtt lenni.

Hogyan vezetett téged az Isten ebben az évben? (Kaptál-e konkrét jeleket?) Az egyik markáns jel maga az áthelyezésem volt. Természetesen erre én is igent mondtam, de az ötlet egészen biztosan nem tőlem jött. Isten mindazzal vezetett (és nem csak engem) ami ebben az időben velünk történt. Viszonylag váratlanul jött édesanyám betegsége és halála, és több más haláleset is a közösségből: ezek mindig meghívások életünk átgondolására. Örültem a viszonylag sok keresztelőnek, különösen, amikor a vasárnapi Szentmise keretében a közösség részvételével került sor erre. Egyfajta születés volt a káposztásmegyeri neokatekumenális közösség létrejötte is a két katekézis után. Nekem személyesen sokat jelentett az a két esküvő, melyekre – nyugodtan fogalmazhatok így – közösen készültünk a jegyesoktatások során. Meghatározó esemény volt a bérmálkozás (nov. 23.) és az elsőáldozás (ápr. 19.), melyekhez úgy érzem sikeresen kapcsolódtak a bűnbánati liturgiák és az egyéb gyónási alkalmak. A közelgő Irgalmasság Éve meghirdetésével Szentatyánk kiemeli Isten végtelen irgalmát, melyet megerősítenek a saját gyónásaim és a gyóntatás. Számomra jól sikerült a június végi zarándoklat és a már említett egri lelkigyakorlat. Persze nekem is vannak hibáim és mulasztásaim, sokszor talán túl könnyen ígérek valamit és aztán mégis elmarad. Mindezekért bocsánatot kérek tőletek. Ferenc pápa mindig kéri a hívek imáját.

Elkezdődött az új tanév, hogyan látod, hogyan tudnánk előre menni a hit útján? Ha egy szóval kellene válaszolnom, azt mondanám: bátran. Menjünk bátran, az Istenbe vetett bizalommal a hit útján. Ezt jövőre talán konkrétan is megtehetjük egy római zarándoklat keretében. Erre egy friss példát hoznék a gyerekek megkérdezésével a múlt vasárnap reggeli (Veni Sancte) Misében. Kocsis Andrea vetette fel a gyerekeknek szóló külön szentbeszéd ötletét, az én személyes tapasztalatom viszont inkább a párbeszéd volt. Számomra is jó volt tapasztalni a gyerekek érdeklődését és válaszaik gazdagságát. Ráadásul ezzel a módszerrel úgy érzem a magabiztos felnőtteket is meg lehet mozgatni. A felnőtt lelkigyakorlaton kaptam az ihletet, hogy átírva még hatékonyabbá tegyem Jézus szavait. Gyakran egyáltalán nem figyelünk az Úrra, csak úgy élünk, mint a zombik, de Jézus ennek ellenére számít ránk. Péter lassan-lassan felfogta ezt és megtért. Jézus szavai személyesen nekünk szólnak. “Simon Péter megkérdezte: Uram hová mégy? Ahova én megyek, felelte Jézus, oda most nem jöhetsz velem, de később majd követni fogsz. Péter fogadkozott: Miért nem mehetek most veled? Életemet adom érted. Jézus így válaszolt: Életedet adod értem? ‘Zombi, zombi’ mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” (Jn 13,36-38) 


Rádióinterjú Béla atyával

Tags :

Rövid riport készült Béla atyával a Magyar Katolikus Rádióban. Itt meghallgatható: Rádióinterjú Béla atyával


Interjú Víg Rita szociális testvérrel: A Szentlélektől megtüzesítve

A Megszentelt Élet Éve – közismertebb nevén Szerzetesek Éve – alkalmából február 13-án az esti szentmise után Víg Rita szociális testvér mesélt hivatásáról, majd ő vezette a péntek esti szentségimádást. Az elsőfogadalmas szociális testvért arról kérdeztem, hogyan éli meg szerzetesként küldetését és a nagyböjti időt.

Pünkösd2
– 2014. Pünkösdjén tettem első fogadalmat, mert a Szentlélek eljövetelének ünnepe a főünnep a közösségünkben. Idén Pünkösdkor már fogadalom újítás lesz, amit legalább háromszor kell kérjek évente. Ezek után lehet csak leghamarabb az örökfogadalmi kérvényt beadni. Van egy konkrét szolgálatom: egy alapítványnál dolgozom, értelmi sérült és autizmussal élőket segítünk, hogy megtalálják a helyüket a munka világában. Ez a küldetésem a világ felé. De ennek megvan a lelki háttere is az életemben. Ferenc pápa szavai segítenek kifejeznem azt, amit megélek a szociális testvéri küldetésben: „Micsoda öröm Isten vigasztalását vinni másoknak!” „Arra kaptunk meghívást, hogy Isten mosolyát vigyük az emberekhez.” „Ki kell lépjünk önmagunkból Isten imádásának és az emberek szolgálatának az útján!” A világ felé szól tehát a meghívásom, azok felé az emberek felé, akik nem ismerik Őt, és mindezt a Szentlélektől megtüzesítve. Mert Ő az, aki a hétköznapokban irányt mutat, akiben élünk. Ezért hordjuk a nyakunkban a Szentlélek jelvényt. Engem ez folyton emlékeztet arra, hogy a Szentlélekben élek és a Szentlelket viszem magammal, bárhová is megyek. Azt szeretem a mi hivatásunkban, hogy a civil munkám révén különleges helyzetekbe is eljuthatok (a hozzánk fordulók vagy a munkatársaim kapcsán), és így lehetőséget kaphatok arra, hogy az Istent elvihessem hozzájuk. Nem direkt módon, hanem a jelenléttel, az odafigyeléssel, a meghallgatással, a türelemmel, a segítségnyújtással.
– A sok örömöd mellett megosztanád velünk azt is, hogy mi a nehéz a szerzetesi életben?
-A mi életmódunknak a szépsége, de egyben a nehézsége is az, hogy a világ felé szól a küldetésünk. Mert fennáll a veszélye is annak, hogy a világ elsodorhat magával. Fontos arra figyelnünk, hogy nem a küldetés a legelső, hanem az Istennel való együttlét. Kihívás tehát, hogy megtaláljuk az egyensúlyt ebben. Az a tapasztalatom, hogy ha reggel megteremtem az Istennel töltött időt, akkor ezzel feltöltődve tudok indulni a küldetésbe. Másképp nem megy!
– Hogyan élik meg a szociális testvérek a nagyböjtöt együtt a közösségben? Hogyan lehet ebben az időszakban a tüzes lelkesedésre, az örömre gondolni?
– A mi közösségünk lelkiségének a része a bencés lelkiség. Nagyböjt kezdetén mindig elővesszük Szent Benedek reguláját, amiben ír a negyvennapos böjtről. Ebből kiolvasható, hogy nem az a lényeg, hogy én lemondok valamiről, vagy felajánlok valamit, hanem hogy azt milyen lelkülettel teszem. Hogy a Szentlélek örömében ajánljam fel, vagy tegyem a jót! Személyesen és közösségileg is szoktunk jó feltételeket vállalni. Az utóbbi időben különösen is azt élem, hogy az Úr engem arra hív, hogy minden körülmény között hálát adjak Neki. Ebben a nagyböjtben, most fokozottan ezt próbálom élni. A személyes vállalásom, hogy tudatosan figyeljek arra, hogy bármilyen kellemetlenség is ér, mindig hálaadással legyek az Úr felé. A tékozló fiú története is különösen megérintett ebben a nagyböjtben, így az a törekvésem, hogy mindig hazatérőben legyek az atyai házba, s hogy mindig azon az úton legyek, ami az Ő ölelő karjaiba visz.
Hámori Kinga


Elérhetőségek

  • A templom címe: 1048 Budapest, Nádasdy Kálmán u. 2-4.
  • Telefon/email: 06-20-823-3007, szent3plebania (kukac) gmail.com
  • Iroda nyitvatartás: hétfőn, szerdán, pénteken 10 – 12 és 17-18:30