Gyimesi Gergő tanúságtétele a Szentlélekről

Gyimesi Gergő tanúságtétele a Szentlélekről

Tags :

Ki nekem a Szentlélek?

Ha minden összefüggést megoszthatnék most erről, esélyesen egy fél napot beszélhetnénk róla…

Röviden hivatalosra fogva, nekem is a harmadik isteni személy…😉

Ha rögtön itt meg is fordítjuk a gondolatot, akkor a megfoghatatlan Szentlélek nélkül sincs a mi Istenünk, mert az EGY személyben: a Szentháromság Egy Isten!

Az Atya mindig úgy élt bennem, mint a teremtő jó Atyánk. Mégis egy picit feljebb helyezve, ezért távolabb is, mint Jézus.

Jézus az Atya egyszülött fia. Aki megváltott minket, és rajta keresztül megmutatja Isten a felénk irányuló végtelen, örök szeretetét. Aki köztünk élt, feláldozta értünk önmagát! Ezzel eléggé közelinek éreztem mindig. Sokszor, akár „hibásan”, már-már barátinak. De ezzel is óvatosan, mert barátként is a legnagyobb tisztelet jár Neki…

Viszont a Szentlélekkel kb. nem tudtam mit kezdeni alap dolgokon kívül. Kissé misztikusnak tűnt már a bérmálástól fogva. Így Ő egy picit lemaradt a „sorban”.

Eljött egy nagyon nehéz fordulat az életemben…(Nem szaporítanám ezzel a karaktereket, a tanúságtételem elérhető a plébánia honlapján. Harnos Jencivel pedig egy podcastben beszélgettünk előzményekről és a következményekről.) A kritikus helyzetben nemhogy megérintett az Isten, hanem egyenesen magához ragadott! Ez a podcastben talán jobban átjön, mint így. De ennek hatására elkezdtem tovább keresni, dolgozni rajta, hogy jobban átéljem, mi is ez a felfoghatatlanság. Kitartó voltam, mert volt (van) megtapasztalásom, így 100%-ig komolyan tudtam (tudom) venni a keresést. Legyőztem fenntartásaimat, félretettem az előítéleteimet, minden eddigit kiüresítettem magamból… Idestova három év fejlődése a Katolikus Karizmatikus Megújulás hullámain (Szentségimádások, zenés dicsőítések, Szentlélek szeminárium, Emberhalász kurzus, Lélekáradás,Tanúságtevő műhely, és még több dicső dal. Kaptam sok-sok közbenjáró imát és próféciákat, gyógyító és szabadító liturgikus imát. Volt, hogy egy héten négy alkalommal is eljutottam dicsőítésre.😊)

Ezek már azok a részei a hitnek számomra is, amiket valóban az emberi elmével már nem lehet felfogni, csak ha a szívünkből hisszük, megtapasztaláson keresztül. Ez valóban a leghosszabb és legnehezebb szakasz: az elménktől a szívünkig!

A Szentlélek, mint éltető van jelen az életemben. Teljes Istenre hagyatkozást, bizalmat érzek, mint egyik legkisebb gyermeke. Mikor felajánlottam Neki, hogyha akar, tegyen szolgájává, eszközévé…  olyan hitet adott amivel a legmeredekebb hívásokra is el tudok indulni…hiszen Ő velünk van és mindenható! Mindenben keresve az Ő rejtett útjait, akkor nincs mitől félni! Elvonatkoztatva a földi „kincsektől”, tudatosan keresve az égi javakat másokért. Ezt megismertetni mindenhol, mindenkivel! Ha éppen csak egy embernek, ha kell csoportnak, ha kell akár ezreknek! Mindent Isten dicsőségére! Megmaradni abban, ha nem így, akkor is legyen meg az Ő akarata! Mert Ő tudja a legjobban, nekünk mi a legjobb! Eddig is megvoltak ezek, de valahogy mégsem. Tudatban inkább, mint egy állandó odaadásban.

Azt gondolom, ha ezt nem kaptam volna meg ajándékba, akkor még mindig egy gyönyörű akváriumban úszkálnék elrekesztve az óceántól, s mérlegelném folyamatosan, hogy át kéne ugrani az üvegfal tetején, átnézni, milyen ott az ablakon túl. Csak tudásom volna arról, hogy van lehetőség élni már most is az éden óceánjában. Élvezni nem csak pillanatokra a megváltottság valóságát, teljes szabadságban, kételyek és aggódás nélkül. Nem függeni mindentől az itteni életben. Mert minden földi itt már mindegy!

S hogyan lehet idáig eljutni? Erre is kaptam megértéseket, kiélesedő képeket. Valójában semmi újat nem kaptam😊, csak élesebben látom, mint eddig. Akkor pedig előjönnek a részletek is, és értelmet kapnak. Látszanak az összefüggések…Ha Isten is úgy akarja, talán lesz rá felület beszélni is róla…

Aki ebben nekem segített, hitem és reményem szerint segít továbbra is a végtelen felé, nos Ő a Szentlélek! Az örök ÉLTETŐ! A Szentháromság egy Isten pedig a MINDENEM!

 

Szeretettel: Gyimesi Gergő


Tetőtéri hír

Tags :

Kedves Testvérek! Gondolom, hozzászoktatok, hogy a tetőtérben lakó kis szociális testvéri közösség összetétele időről időre változik. Ezúttal én fogok elköltözni október vége felé, mivel újabb dispozíciót kaptam a Társaságtól.

Három évig laktam itt, ebből az első év ún. szabbatical (szabadságos, regenerálódós év) volt, így két éve próbáltam kicsit bekapcsolódni az itteni közösség életébe, amennyire A Lélek Szava c. lelkiségi lapunk szerkesztése és egyéb szolgálatom megengedte. Sajnálom, hogy nem tudtam többekkel személyesebben megismerkedni, de – amint már egyszer írtam az Ébresztőben – így is ajándék volt, hogy kicsit bepillantást nyerhettem életteli, valóban krisztusi közösségeteknek az életébe, és rácsodálkozhattam az egyesek és a családok elkötelezett, imádságos, szolgáló lelkületére. „Szívemben”, imáimban elviszem az egész közösséget, azokat is, akikkel csak rámosolyogtunk egymásra.

Ebben az évben 25 év után A Lélek Szava szerkesztésétől is búcsút vettem, s mivel sajnos nincs aki át tudná venni ezt a feladatot a Társaságban, tavasszal már csak egy jubileumi, búcsúzó szám jelent meg. Valamennyit kitettünk akkor nálatok is, most még egy 20-30 példányt kiteszek – vigyétek el ajándékként (aki még szeret olvasgatni ilyen „hagyományos” formában). Egyébként a honlapunkon is olvasható: szocialistestverek.hu.

A tetőtéri kis közösségben egyelőre két testvér marad, Anikó és Rita, de idővel bizonyára tud küldeni a Társaság helyettem valakit.

Hálás köszönettel az itt töltött időért, imádságos testvéri szeretettel:

Exner Gabriella testvér


Interjú Béla atyával

Kedves, Béla atya, egy éve vagy köztünk, hogy érzed magad Káposztásmegyeren? Azt mondhatom, hogy megszoktam Káposztásmegyert, sőt jól érzem magam itt és elég gyorsan eltelt ez a több mint egy év. Sok új emberrel ismerkedtem meg és köszönöm a vendégszereteteteket, a sok vasárnapi ebédet és egyéb közösségi alkalmakat, amit velem megosztottatok. Egy egyszerű példával szeretném ezt kifejezni. Idén a nyári táborok és lelkigyakorlatok egészen mások voltak. Tavaly éppen csak belecsöppentem ezekbe, most viszont úgy érzem teljesen tudatosan vettem részt ezeken. Alakult a közösséggel való kapcsolatom, kölcsönösen jobban ismerjük egymást. Lehet, hogy csak nekem ilyen fontos szempont a kultúra, de jó volt a könyvtárban is együtt lenni.

Hogyan vezetett téged az Isten ebben az évben? (Kaptál-e konkrét jeleket?) Az egyik markáns jel maga az áthelyezésem volt. Természetesen erre én is igent mondtam, de az ötlet egészen biztosan nem tőlem jött. Isten mindazzal vezetett (és nem csak engem) ami ebben az időben velünk történt. Viszonylag váratlanul jött édesanyám betegsége és halála, és több más haláleset is a közösségből: ezek mindig meghívások életünk átgondolására. Örültem a viszonylag sok keresztelőnek, különösen, amikor a vasárnapi Szentmise keretében a közösség részvételével került sor erre. Egyfajta születés volt a káposztásmegyeri neokatekumenális közösség létrejötte is a két katekézis után. Nekem személyesen sokat jelentett az a két esküvő, melyekre – nyugodtan fogalmazhatok így – közösen készültünk a jegyesoktatások során. Meghatározó esemény volt a bérmálkozás (nov. 23.) és az elsőáldozás (ápr. 19.), melyekhez úgy érzem sikeresen kapcsolódtak a bűnbánati liturgiák és az egyéb gyónási alkalmak. A közelgő Irgalmasság Éve meghirdetésével Szentatyánk kiemeli Isten végtelen irgalmát, melyet megerősítenek a saját gyónásaim és a gyóntatás. Számomra jól sikerült a június végi zarándoklat és a már említett egri lelkigyakorlat. Persze nekem is vannak hibáim és mulasztásaim, sokszor talán túl könnyen ígérek valamit és aztán mégis elmarad. Mindezekért bocsánatot kérek tőletek. Ferenc pápa mindig kéri a hívek imáját.

Elkezdődött az új tanév, hogyan látod, hogyan tudnánk előre menni a hit útján? Ha egy szóval kellene válaszolnom, azt mondanám: bátran. Menjünk bátran, az Istenbe vetett bizalommal a hit útján. Ezt jövőre talán konkrétan is megtehetjük egy római zarándoklat keretében. Erre egy friss példát hoznék a gyerekek megkérdezésével a múlt vasárnap reggeli (Veni Sancte) Misében. Kocsis Andrea vetette fel a gyerekeknek szóló külön szentbeszéd ötletét, az én személyes tapasztalatom viszont inkább a párbeszéd volt. Számomra is jó volt tapasztalni a gyerekek érdeklődését és válaszaik gazdagságát. Ráadásul ezzel a módszerrel úgy érzem a magabiztos felnőtteket is meg lehet mozgatni. A felnőtt lelkigyakorlaton kaptam az ihletet, hogy átírva még hatékonyabbá tegyem Jézus szavait. Gyakran egyáltalán nem figyelünk az Úrra, csak úgy élünk, mint a zombik, de Jézus ennek ellenére számít ránk. Péter lassan-lassan felfogta ezt és megtért. Jézus szavai személyesen nekünk szólnak. “Simon Péter megkérdezte: Uram hová mégy? Ahova én megyek, felelte Jézus, oda most nem jöhetsz velem, de később majd követni fogsz. Péter fogadkozott: Miért nem mehetek most veled? Életemet adom érted. Jézus így válaszolt: Életedet adod értem? ‘Zombi, zombi’ mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” (Jn 13,36-38) 


Szentmisék a Megyeri Klubban- videó!

Minden hónap második és negyedik vasárnapján szentmisét ünneplünk  a Megyeri Klubban! Nézzétek meg ezt a kis videót a kezdeményezés hátteréről, osszátok meg másokkal!

Szentmisék a Megyeri Klubban


Interjú Víg Rita szociális testvérrel: A Szentlélektől megtüzesítve

A Megszentelt Élet Éve – közismertebb nevén Szerzetesek Éve – alkalmából február 13-án az esti szentmise után Víg Rita szociális testvér mesélt hivatásáról, majd ő vezette a péntek esti szentségimádást. Az elsőfogadalmas szociális testvért arról kérdeztem, hogyan éli meg szerzetesként küldetését és a nagyböjti időt.

Pünkösd2
– 2014. Pünkösdjén tettem első fogadalmat, mert a Szentlélek eljövetelének ünnepe a főünnep a közösségünkben. Idén Pünkösdkor már fogadalom újítás lesz, amit legalább háromszor kell kérjek évente. Ezek után lehet csak leghamarabb az örökfogadalmi kérvényt beadni. Van egy konkrét szolgálatom: egy alapítványnál dolgozom, értelmi sérült és autizmussal élőket segítünk, hogy megtalálják a helyüket a munka világában. Ez a küldetésem a világ felé. De ennek megvan a lelki háttere is az életemben. Ferenc pápa szavai segítenek kifejeznem azt, amit megélek a szociális testvéri küldetésben: „Micsoda öröm Isten vigasztalását vinni másoknak!” „Arra kaptunk meghívást, hogy Isten mosolyát vigyük az emberekhez.” „Ki kell lépjünk önmagunkból Isten imádásának és az emberek szolgálatának az útján!” A világ felé szól tehát a meghívásom, azok felé az emberek felé, akik nem ismerik Őt, és mindezt a Szentlélektől megtüzesítve. Mert Ő az, aki a hétköznapokban irányt mutat, akiben élünk. Ezért hordjuk a nyakunkban a Szentlélek jelvényt. Engem ez folyton emlékeztet arra, hogy a Szentlélekben élek és a Szentlelket viszem magammal, bárhová is megyek. Azt szeretem a mi hivatásunkban, hogy a civil munkám révén különleges helyzetekbe is eljuthatok (a hozzánk fordulók vagy a munkatársaim kapcsán), és így lehetőséget kaphatok arra, hogy az Istent elvihessem hozzájuk. Nem direkt módon, hanem a jelenléttel, az odafigyeléssel, a meghallgatással, a türelemmel, a segítségnyújtással.
– A sok örömöd mellett megosztanád velünk azt is, hogy mi a nehéz a szerzetesi életben?
-A mi életmódunknak a szépsége, de egyben a nehézsége is az, hogy a világ felé szól a küldetésünk. Mert fennáll a veszélye is annak, hogy a világ elsodorhat magával. Fontos arra figyelnünk, hogy nem a küldetés a legelső, hanem az Istennel való együttlét. Kihívás tehát, hogy megtaláljuk az egyensúlyt ebben. Az a tapasztalatom, hogy ha reggel megteremtem az Istennel töltött időt, akkor ezzel feltöltődve tudok indulni a küldetésbe. Másképp nem megy!
– Hogyan élik meg a szociális testvérek a nagyböjtöt együtt a közösségben? Hogyan lehet ebben az időszakban a tüzes lelkesedésre, az örömre gondolni?
– A mi közösségünk lelkiségének a része a bencés lelkiség. Nagyböjt kezdetén mindig elővesszük Szent Benedek reguláját, amiben ír a negyvennapos böjtről. Ebből kiolvasható, hogy nem az a lényeg, hogy én lemondok valamiről, vagy felajánlok valamit, hanem hogy azt milyen lelkülettel teszem. Hogy a Szentlélek örömében ajánljam fel, vagy tegyem a jót! Személyesen és közösségileg is szoktunk jó feltételeket vállalni. Az utóbbi időben különösen is azt élem, hogy az Úr engem arra hív, hogy minden körülmény között hálát adjak Neki. Ebben a nagyböjtben, most fokozottan ezt próbálom élni. A személyes vállalásom, hogy tudatosan figyeljek arra, hogy bármilyen kellemetlenség is ér, mindig hálaadással legyek az Úr felé. A tékozló fiú története is különösen megérintett ebben a nagyböjtben, így az a törekvésem, hogy mindig hazatérőben legyek az atyai házba, s hogy mindig azon az úton legyek, ami az Ő ölelő karjaiba visz.
Hámori Kinga


Elérhetőségek

  • A templom címe: 1048 Budapest, Nádasdy Kálmán u. 2-4.
  • Telefon/email: 06-20-823-3007, szent3plebania (kukac) gmail.com
  • Iroda nyitvatartás: hétfőn, szerdán, pénteken 10 – 12 és 17-18:30