Gyimesi Gergő tanúságtétele a Szentlélekről
Ki nekem a Szentlélek?
Ha minden összefüggést megoszthatnék most erről, esélyesen egy fél napot beszélhetnénk róla…
Röviden hivatalosra fogva, nekem is a harmadik isteni személy…?
Ha rögtön itt meg is fordítjuk a gondolatot, akkor a megfoghatatlan Szentlélek nélkül sincs a mi Istenünk, mert az EGY személyben: a Szentháromság Egy Isten!
Az Atya mindig úgy élt bennem, mint a teremtő jó Atyánk. Mégis egy picit feljebb helyezve, ezért távolabb is, mint Jézus.
Jézus az Atya egyszülött fia. Aki megváltott minket, és rajta keresztül megmutatja Isten a felénk irányuló végtelen, örök szeretetét. Aki köztünk élt, feláldozta értünk önmagát! Ezzel eléggé közelinek éreztem mindig. Sokszor, akár „hibásan”, már-már barátinak. De ezzel is óvatosan, mert barátként is a legnagyobb tisztelet jár Neki…
Viszont a Szentlélekkel kb. nem tudtam mit kezdeni alap dolgokon kívül. Kissé misztikusnak tűnt már a bérmálástól fogva. Így Ő egy picit lemaradt a „sorban”.
Eljött egy nagyon nehéz fordulat az életemben…(Nem szaporítanám ezzel a karaktereket, a tanúságtételem elérhető a plébánia honlapján. Harnos Jencivel pedig egy podcastben beszélgettünk előzményekről és a következményekről.) A kritikus helyzetben nemhogy megérintett az Isten, hanem egyenesen magához ragadott! Ez a podcastben talán jobban átjön, mint így. De ennek hatására elkezdtem tovább keresni, dolgozni rajta, hogy jobban átéljem, mi is ez a felfoghatatlanság. Kitartó voltam, mert volt (van) megtapasztalásom, így 100%-ig komolyan tudtam (tudom) venni a keresést. Legyőztem fenntartásaimat, félretettem az előítéleteimet, minden eddigit kiüresítettem magamból… Idestova három év fejlődése a Katolikus Karizmatikus Megújulás hullámain (Szentségimádások, zenés dicsőítések, Szentlélek szeminárium, Emberhalász kurzus, Lélekáradás,Tanúságtevő műhely, és még több dicső dal. Kaptam sok-sok közbenjáró imát és próféciákat, gyógyító és szabadító liturgikus imát. Volt, hogy egy héten négy alkalommal is eljutottam dicsőítésre.?)
Ezek már azok a részei a hitnek számomra is, amiket valóban az emberi elmével már nem lehet felfogni, csak ha a szívünkből hisszük, megtapasztaláson keresztül. Ez valóban a leghosszabb és legnehezebb szakasz: az elménktől a szívünkig!
A Szentlélek, mint éltető van jelen az életemben. Teljes Istenre hagyatkozást, bizalmat érzek, mint egyik legkisebb gyermeke. Mikor felajánlottam Neki, hogyha akar, tegyen szolgájává, eszközévé… olyan hitet adott amivel a legmeredekebb hívásokra is el tudok indulni…hiszen Ő velünk van és mindenható! Mindenben keresve az Ő rejtett útjait, akkor nincs mitől félni! Elvonatkoztatva a földi „kincsektől”, tudatosan keresve az égi javakat másokért. Ezt megismertetni mindenhol, mindenkivel! Ha éppen csak egy embernek, ha kell csoportnak, ha kell akár ezreknek! Mindent Isten dicsőségére! Megmaradni abban, ha nem így, akkor is legyen meg az Ő akarata! Mert Ő tudja a legjobban, nekünk mi a legjobb! Eddig is megvoltak ezek, de valahogy mégsem. Tudatban inkább, mint egy állandó odaadásban.
Azt gondolom, ha ezt nem kaptam volna meg ajándékba, akkor még mindig egy gyönyörű akváriumban úszkálnék elrekesztve az óceántól, s mérlegelném folyamatosan, hogy át kéne ugrani az üvegfal tetején, átnézni, milyen ott az ablakon túl. Csak tudásom volna arról, hogy van lehetőség élni már most is az éden óceánjában. Élvezni nem csak pillanatokra a megváltottság valóságát, teljes szabadságban, kételyek és aggódás nélkül. Nem függeni mindentől az itteni életben. Mert minden földi itt már mindegy!
S hogyan lehet idáig eljutni? Erre is kaptam megértéseket, kiélesedő képeket. Valójában semmi újat nem kaptam?, csak élesebben látom, mint eddig. Akkor pedig előjönnek a részletek is, és értelmet kapnak. Látszanak az összefüggések…Ha Isten is úgy akarja, talán lesz rá felület beszélni is róla…
Aki ebben nekem segített, hitem és reményem szerint segít továbbra is a végtelen felé, nos Ő a Szentlélek! Az örök ÉLTETŐ! A Szentháromság egy Isten pedig a MINDENEM!
Szeretettel: Gyimesi Gergő
